9.9.09

#42 - dont let me know what is real.

Image and video hosting by TinyPic

a zene az egyik legfontosabb dolog az életemben.
ezt csak néha veszem észre teljes szívemből, amikor csukott szemmel ülök, hátradőlök, és elkezdek hallgatni valami teljesen ismeretlen dallamot, név nélkül, cím nélkül, előitéletek nélkül..
tudom, hogy gombnyomásokra válltozik meg emberek élete, pillanatok alatt. de nem állítom, hogy óvatosnak kellene lennem,én is, mint valahol mélyen mindenki, a szabadságot keresem.

vasárnap hajnalban szabadságot varrtam magamnak. csináltam egy szoknyát amiben azt akartam érezni, amiért megvarrom őt. hétfőn reggel felvettem, és pontosan éreztem.
hihetetlen volt amikor azon az estén, átbújtunk a korlátok alatt és elkezdtünk futni, futni előlre, a tengernél, sötét volt és ott voltunk az univerzum közepe mellett, az egyik legcsodálatosabb dolgot éreztem akkor életemben, nincs rá helyes kifelyezés, magamban is csak körülírni tudom, balra csak a tenger volt, nem volt semmi fényforrás, jobbra, magasan volt az út, zúgott a fülem, és a szívemben csak egy dolog volt
végtelenség..
everythings easy when you never have to choose, with the balances shifting and youre forced to lose. like the sun and the moon i will circle you til you bloom, i will crush, i will maul, i will burn until i get to you


now i will hold you i will keep you
i'll control my love
so feel it rain...

cause I'm done.

[mostmár tudod, miért teszek két pontot a mondataim végére.]

0 comments: