#5 -always the same

Péntek reggel a lehető leglassabban ment a metro, pedig adrián iskolájába kellett volna lennem 10.30ra, mert fotóztunk Viet-tel. kicsit más volt a koncepció: ezúttal én raktam össze a stylingot, és Viet fotózott-engem. a CSM basment, SB12 ben vetített rám urban landscape photo-kat. egyre végeztünk, csupán egyetlen cigarettaszünettel, utánna felmentem adrianhoz, ő csinálta a művét, agancs, fehér, akkor éppen csempét rakott a falra. segítettem neki, együtt voltunk egész nap, és eldöntöttem hogy nyáron rengeteget fogok varrni, augusztusban pedig majd Manda megtanít pattern making-re! ! kitaláltam hogy milyen övet csinálok majd nagyon széles gumi pántból, mondhatni termékeny nap volt :)
ezelőtt két hétig egyfolytában néztem a gmail-emet, hátha írt a UCAS, hátha megvan a hivatalos eredmény, és izgultam. mondjuk ha ők mondták hogy bentvagyok, akkor bentvagyok. és amikor a King's College eredményére vártam, naponta ugyan ilyen érdeklődéssel nézegettem a gmail-emet, és az egész hónapból, amíg az eredményre vártam egyetlen olyan nap volt amikor nem néztem meg, mert nem érdekelt már, mert meguntam várni, mert el voltam foglalva adriannal, és persze, akkor jött meg a levél: The status of your UCAS application has changed and you can view what has changed on the UCAS website. THANKYOU, további fél percet izgulhattam még hogy mi válltozott és hogy mi lesz oda írva kis betűkkel az iskola kódja mellé. reménykedtem, de azt nem vártam volna, hogy a King's College unconditional-t ad nekem. igazából ő mentett meg. attól a ponttól kezdve nem idegeskedtem már a szeptemberen, mert mindenképpen azt csináltam volna amihez kedvem van és szeretem. always the same: a két hét LCF-re való várakozásból csak a május 8.-át hagytam ki, és amikor 5.pm fele hazaértünk, én lefeküdtem az ágyra és teljes nyugalommal kezdtem el olvasni a Mirage-t, a gmailemet teljesen elfelejtettem. persze amikor kinyitottam a laptopomat feleszméltem, crossed fingers, mint mindíg, de ezúttal ott volt: UCAS Application Status Notification. és ugyan az az érzés, majdnem a nap vége, és nem számítottam rá, csak reménykedtem, de unconditional, again.