31.8.09

#39 - s09.

ez volt életem legrosszabb nyara. nem küzdöttem azért, hogy elérjem, hogy jobb legyen, hogy azt tegyem, amit tehetnék, amit szeretnék, ha tényleg szeretnék, hogy megteremtsem mindazt, ami a fejemben volt eddig. mindig csak halogatom, majd leírom, próbálom nem elfelejteni, dehiszen ez nem vezet sehova [?!]
el kellene hinnem végre, hogy ez az utolsó nap, amikor élek. ez a nap, ma van.
ma van, ma van, ma van.
de nem, amióta visszajöttem csak egyszer egy fél órára hittem el, csatorna mellett ültünk, járkáltak az emberek és nézték ahogyan sírok az utcakövön ülve, mintha tehetetelen lennék, de nem hiszem el, ehelyett csupán ülök tovább és azokra gondolok akik így élnek,
az emberek egyfolytában várnak valamire
várnak a reggelre hogy felkelhessenek-várnak az estére hogy álmodjanak-várnak arra hogy lábraálhassanak
én már nem akarok erre gondolni, a nyárra, azt hittem a fény mindent megjavít, hogy amikor látom mennyire kék tud lenni az ég, attól jobb lesz, mert egyszerüen jobb lesz. .


ők fogták magukat, és egy falat húztak a szoba közepére. ugyan olyan zöld tapétásat mint a szoba már meglévő részei
odatettek egy magas ágyat, és az új szobát immár dobozok borítják, es ice tea-k, arizona green tea-k, én pedig nem akarom elképzelni, ők hogyan jegyzik meg minden doboz tartalmát..

utálom ezt a nyarat.